Kutyavilág

Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen
embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a szenvedés, megmaradt a szegénynek. Keresett szó lett a dicséret és jó pénzért el is
adják az embereknek, na de úgy, hogy semmit nem érez belőle, csak
annyit éppen, hogy ez is pénzébe került. Ínséges időkben gazdagok
ám a lelki szegények, mert ők nem tudják, miről maradtak le, na de
nem így egyesek, kik már a saját epéjüket is képesek eladni egy csepp
kényelemért pontosan, mint a kárörvendők, akik irigységből, kenyér
hián megélnek a mások megszólásából.
Az Isten bizonyosan nézegeti ezeket a kínlódásokat onnan fentről és nagyon gondolkodhat azon, hozza-e előbbre a világvégit, vagy
hagyja még, hátha végre kialakul az emberek között a „csízió”, ami
által békében tudnának élni egymás mellett. De mivel csodák csak
Őfelsége által keletkeznek, és most épp tanulási időszak vagyon a Földön, nem úgy nézett ki, hogy egyelőre a szeretet legyőzné az egyesek
epéjét.
Megtörtént, hogy régebb az emberek megfogták a kaszákat, kimentek a hegyoldalba és szépen kaszáltak egész nap. A gyűjtött szé-
nából, sarjúból pénzben ugyan kevés haszon, az állatoknak annál nagyobb kincs keletkezett. Értéke volt a tárgynak, érdeme a munkának,
és nem került sokba. Összefogott a falu, erdőre menet pár terű fával
visszajött, és a fiatal házasoknak házakat építettek. Nem ment kárba
az erdő, hasznos érték volt a fa és nem adódott el, kifele, messzire.
Az a vicces, hogy pár fából szép ház lett. Most az emberek elkényelmesedtek és inkább nem mozdulnak, várják, hadd legyenek irányítva
mások által és eladják a fát. Eladják bizony, de ház sem lesz belőle,
mert kicsi árat adnak érte. Elúszik kérem, egy egész családi örökség
ahhoz, hogy abból annyi pénz jöjjön, ház legyen belőle. Ha lesz. Bizony kaszáltak az emberek, állatokat tartottak, és napi rendszerességgel kertjeiket gondozták. Mert a kert olyan, mint a gyermek. Ha nem
63
gondozzák, elvadul, kócos lesz. A gondozott kertek pedig valahogy
olyanok voltak, mint a családtagok. És egy adott szinten, a szükségleteket is kielégítették. Mostanában olvastam az újságban, hogy lopják
az erdőt. Biztos valakié. Most az erdő ideiglenes megélhetési forrás
lett. Régebb szükséglet volt. És bizony, ha úgy marad, akkor nem kerülne oly sokba egy új ház és a munkaerő is értékesebb lenne. Most
ugyanahhoz a munkához nem elég az ember és a megrendelő. Van
hozzá személyzetis, irodafőnök, szerszámkezelő, eladási ügynök, külföldi kapcsolattartó, belföldi ellenőr. Fizetésben verik azt, ki dolgozik
és azt is, ki lassacskán eladja erdejét. Fájdalmasan olvashatjuk, hogy
legtöbb ember segélyeken él, segélyeket vár. Gyakran van ez, külö-
nösképpen egyik falun élő családdal is. Ilyen segély, olyan segély. Az
erdejüket eladták már rég, mert jött az ügynök, és rábeszélte őket.
Kiforgatta őket olyan jussukból, mely generációk hagyatéka. Aztán,
mivel elfogytak az erdők, fogytak a lehetőségek. A fiataloknak házat
kell építeni, nincs miből, a tégla nem mindenütt van, mert megszoktuk, hogy azt már gyárak készítsék, jó távol tőlünk. S ez a család várja
most, hogy segélyeket kapjon, mert munka sincs, ugyanis régebb volt
még kertészet vagy talán egy másik gyár a közelben, ami megszűnt,
mert már nem osztott olyan jövedelmet, amit már nem lehetett elfeketézni. Ez az a világ, hogy a család ül és vár. Mert egy olyan évszá-
zadban nőtt fel, hogy megváltoztak az értékek. Megváltozott, mi az,
amit megtanítanak az embereknek, és mi az, amit nem. Megtanítottak arra, hogy mi, emberek, nem vagyunk képesek egyedül megteremteni javainkat. Nem hiszünk saját erőnkben, és nem tudjuk mihez
kezdjünk, ha megszűnik a munkahelyünk. Mi az, hogy munkahely?
Elmosta ez a szó azt a szavunkat, hogy lehetőségek? Ez a család várja,
hogy valaki munkahelyet adjon nekik, de addig is segélyeket. És erre
vár télen. Figyeli, ahogy a turisták végigmennek télen a gerinceken,
sietve síelnek az erdők között, drága szállodákban laknak a közeli vá-
rosokban, és nem veszik észre, mennyire lehetne ezzel valamit kezdeni. És olvasom az újságban, hogy emberek verekedtek a községháza
előtt, mert rizst meg kekszet osztogattak, valami külföldi szervezet jó-
voltából. Azok, kik az iskolában is azon perlekedtek, hogy a gyermek
64
nincs hol tanuljon, mert nem ad az állam. És azt hiszik, igazuk van.
Ezek az emberek várnak és frusztráltak lesznek, egyre jobban. Hazamennek nagy bosszúsan, és arra gondolnak, nincs a kamrájukban
semmi. Mert az állam nem segít. De a saját kertjeiket sem használják
ki. Nem fognak össze senkivel, mert mindenkiben ellenséget látnak.
Pedig nem rossz ember az, ki falun, közösségben éli életét. Az ilyen
ember igényli a szeretetet és a törődést, de tudna is alkotni. De ez a
világ, hej, elveszi tőlünk a hitünket önmagunkban, és nem vesszük
észre a lehetőségeket. Mert nem vagyunk erre felkészítve. Mert úgy
ment át rajtunk pár rendszer, hogy megtanított arra, hogy majd így
meg úgy kell hogy legyen. Kutyavilág ez, mikor azt látjuk, a falvak
zömében a kertek gondozatlanok, pedig kikerülne onnan sok, elegendő, több mint ami segély várható. De már nem ezt a példát látjuk.
Az emberek a falvaikban kegyetlenül magányosak lettek, mert nem
bírnak alkalmazkodni. Lassan eladogatják legelőiket, mert nincs pénz
lovat tartani, nincs hit földet művelni, azt is eladják, az erdő egy nyűg
az adó miatt. Mert nem tudjuk használni.
Két ember ment a minap végig az utcán. Egyik szürkésbarna kalapban, zekében. Talán erdész volt. Másik, vastagon bélelt mellényben. Mentek és egyik folyamatosan mondogatta: Kutya világ ez,
Gyuri. Kutya világ ez. Kezében egy háló narancsot vitt, majd beült
egy régi fehér Ladába. Mire az utcasarokhoz értem, a Lada lefordult
mellettem, és tovament. Az autó hátsó ablakában egy plasztik kutya
lógatta a fejét: csodálkozott talán, hogy a kicsi szűk utcában egy nagy
terepjáró leszorítja gazdája Ladáját az útról. Abban a pillanatban két
kutya morogva szalad el az úton, majd a nagyobbik utolérve a vékonyabbikat, annak szájából kivette a csontot és elfutott vele, a fekete
terepjáró után…

Minden jog fenntartva

© Szente Cs. János, 2015
ISBN 978-606-646-325-6

Leave a Reply

Your email address will not be published.